2010. június 19., szombat

Kezdődjék hát...az olvasás!

Szárnysuhogás.

Prológus

Budapest, Magyarország,1564.július, Margit-szigeti park.

-Velem maradsz ugye?-mondta a párocska női tagja miközben epekedve kedvese karját fogta.-Persze kedves veled.-mondta a férfi,majd könnyű csókot lehelt a nő ajkára, s hátradőlt a fűben.-Na de mégis mond…miért pont én?-kérdezte a nő lágy hangon.-Mert te Isabella…te vagy az én angyalom!-mondta a férfi mosolyogva.Ekkor azonban őrök törtek rájuk.A fiu felugrott a földről,majd kedvesét háta mögé rejtve állt.-Nos urak mi tetszik?-kérdezte gúnyosan.-Elraboltad urunk hitvesét!Ezért halál a büntetésed!-kiáltott az egyik őr.-Hitves?Milyen hitves?Maga miről beszél?-kérdezte a nő kétségbeesve,s hófehér bőre mintha mégjobban elsápadt volna.Gyönyörű kék szemeiben viszont gyűlölet és harag villant.-Hát Luis herceg jegyese a hölgy!-kiáltott a katona.A fiu értetlenül nézett a lányra,s sötétkék szemei próbáltak magyarázatot keresni a nő tekintetében,de a lány csak dermedten állt.-Nohát milyen érdekes!Ugy fest a hölgy nem tud ilyesmiről!-mondta gúnyosan a férfi,majd előhúzta kardját.-Szóval megkérném az urakat hogy távozzanak még mielőtt dühbe gurulok.-mondta a férfi,majd levette ingét,s ez által jól láthatóvá vált két fordított ,,V” alakú sebhelye.A nő teljesen kétségbeesett.-Ne!Ne tedd ezt!Tudod mi lesz érte a büntetésed!-kiáltotta a nő, a férfi azonban csak elmosolyodott, és vívni kezdett az őrökkel.Kettő őrt gyűrt le épp, mikor egy harmadik hátba támadta, s mivel nem vette észre megdermedve várta a végítéletet.Azonban az nem következett be,mert a nő eléugrott,így a kard az ő szívét találta el.-Isabella!-kiáltott a férfi,majd földre hullt kedvesét magához ölelte.-S…sajnálom kedves.De nem né…nézhettem végig hogy netán történik veled valami.

-De nem történt volna semmi!Hisz te is tudod mi vagyok!-mondta a férfi,s közben kedvese kezét szorította.A lány csak elmosolyodott.-Ne félj…találkozunk mi még…egy szebb jövőben.-mondta utolsó lélegzetével,s kék szemei lecsukódtak.A férfi mégjobban magához ölelte,s csak annyit súgott fülébe:-Megígérem…megígérem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése