Ganbatte minnaa^^

4.fejezet

Kiszálltam a kocsiból és a ház felé futottam,de nem bírtam a közelbe kerülni a lángok miatt.A földre rogytam és eleredtek a könnyeim.Anya!Apa!....nem bírtam a gondolatot hogy elvesztettem őket.Hál’istennek az öcsém a nagymamámnál van,így neki nincs baja….remélem.Nem bírtam leálltani azt a hatalmas könnyáradatot ami elhagyta a testem.Úgy éreztem vége mindennek.Ami végülis igy volt.Nem volt hova mennem….

Feláltam és elindultam a lángok felé.Már ugyis mindegy!Legalább megkönnyítem David dolgát.Megölöm én magam nem kell az ő segítsége.”Már csak 5 lépés és viszont láthatom anyáékat.”-gondoltam magamban mikor valaki hátulról visszarántott és átölelt.De olyan szorosan hogy esélyem sem volt a menekülésre.De azért volt egy tippem hogy ki lehet az.És be is jött.David….mit keres ő itt?És mi a francot akar már megint?Talán ő gyújtotta fel a házunkat?...Nem.Az lehetetlen.Belenéztem gyönyörű kék íriszeibe ami most világoskéken csillogott akárcsak az enyém.Még mindig sírtam….egyszerűen nem bírtam leállni…de muszály volt összeszednem magam.Mikor meg tudtam nyugodni abbamaradt a sírás is,és David is elengedett.

-Mit keresel te itt?-kérdeztem látszólagos nyugalommal pedig a lelkem őrjöngött és az előbbi rémület és kétségbeesés egyszerre vált haraggá és gyűlöletté.-Nem hagyhattam hogy ostobaságot csinálj!Végtére is én vagyok az őrződ.-mondta vigasztaló mosollyal az arcán.Őrző?Ráadásul az enyém?Mi a franciakockás skótzokni folyik itt?Hát ez értelmesre sikeredett….-.-’.Namindegy.Válaszokat akarok!-Őrző?Mi a franc folyik itt David?-kérdeztem szinte már ordítva.-Bella….te egy alakváltó Nephran vagy.Én pedig az őrző angyalod vagyok.-mondta lágy hangon ami furcsa módon megnyugtatott.-Nephran?Az meg micsoda?-kérdeztem suttogva mert már lassan ugy éreztem összesek a hőségben.-A Nephran egy olyan lény amely képes bármivé átalakulni!És csupán egy van belőle a világon!A feladata hogy a mágikus lények és az emberek világa között létrehozza a békét.-mondta david.Meg sem bírtam szólalni.-És ezt az erőt mi hozza létre?-kérdeztem kíváncsian.David lágyan elmosolyodott.-Az érzelmeid.Ezt a tüzet is el tudod oltani csak gondolj ki magadnak egy olyan személyt aki képes erre és fókuszálj rá.-mondta David én pedig bólintottam egyet.

Olyan erősen koncentráltam az általam kiválasztott karakteremre amilyen erősen csak tudtam,és végül meglett az eredménye.Kék fény vett körül és mire eltűnt teljesen átváltoztam.A hajam most kék színben pompázott,amit oldalról két halványrózsaszín szalag díszített.A nyakamban egy fekete bőrcsík volt amit bal oldalról egy vörös rózsa díszített.A fülemben mindkét oldalon fekete kiskeresztek voltak.A teljes ruházatom kék volt.A pólóm egy aránylag mély dekoltázsos kék selem volt,ami a vállaim felé angyaltollakra emlékeztető mintában nyúlt ki. A szoknyám egy egyszerű kék selyemszoknya volt,aminek a közepén rózsaszín fodros rész terült el. A harisnyám comb felé érő volt, és halványkék-sötétebbkék függőleges csíkokban váltották egymást.A cipőm pedig egy aránylag sötétkék balerina cipő volt amit szamagokkal a térdemig lehetett felkötni.A fő látványosság pedig a hátul elhelyezkedő óriási pillangó szárny volt.Káprázatos hatást keltett ugyanis belül rózsaszines lilás volt,kívül pedig már a kék szin minden árnyalatában pompázott.Csak arra kellett gondolnom hogy kitör a föld alól a víz és én irányítom.És ez pontosan igy is lett.Két hatalmas vízoszlop jelent meg és pedig egyenesen a ház felé írányítottam őket.Siker.Elaludt.

-Bella…velem kell jönnöd.-mondta David majd megfogta a kezem.bólintottam.végülis mostmár ugyis mindegy.-Menjünk….de mi lesz a barátaimmal?-kérdeztem picit aggodva.-Nyugi.Azt fogják hinni hogy teis a tűzben voltál és meghaltál…-mondta david a lehető legnyugodtabb hangon.Ja persze.Ez márcsak igy megy…-És az öcsémmel mi lesz?-Mivel ő is egy nephilim magunkal visszük.-na végre valami jó hír.na de várjunk csak egy percre….én teljesen meghibbantam?-David…mégis hova a rákba megyünk?-felnevetett.-Gondoltam hogy ezt fogod kérdezni…hozzám…mármint az én lakásomba…-O_O-M…mármint úgy érted Pestre?-megint nevetett.-Nem…az csak kifogás volt…én egy olyan helyről jövök ahova halandónak esélye sincs bejutni.-na ne.angyalkám ha te a mennybe akarsz engem inni akkor szólok hogy ott nekem nincs helyem.nevetnem kell.-Mi baj?Min röhögsz?-nem esik le szegénynek…..-Ugye nem a menyben laksz tündérkém mert nekem ott az égvilágon semmi helyem.-olyat röhögött hogy azt hittem belehal.-Olyan kis lüke vagy Bella!Csak azt mondtam hogy angyal vagyok!De azt nem hogy milyen?-na bazdmeg nálatok rangsorok vannak vagy mi?-Miért milyen angyal vagy?-és miért érzem ugy hogy ezt a kérdést nem kellett volna feltennem.elmosolyodott.-Bukott angyal vagyok…vagyis nem teljesen bukott mert a szárnyaim még megvannak^^.-mondta egy széles vigyor kiséretében.-Wow…és mégis miota keresel engem?És honnan tudtad hogy ki vagyok?

-Bella…én már több mint 446 éves vagyok.-mi?jesszusom!mennyi alapozó kellhet annyi ránc eltakarásáhozO_o”Beszarááás.Várjunk csak egy percet….uristen…-Én rólad álmodtam!-ragyogó bella hangosan is kinyögted!istenem mekkora égés.-Valóban?-és kuncog.na jó apukám te nem csinálsz belőlem hülyét.-De most komolyan David Cross.1564.Budapest.Margit sziget.Mi ketten…akkori nevemen Isabella Shine.Megesküdtük egmásnak hogy együtt maradunk…de akkor ránk törtek és én…..és akkor te…-habogtam de David csak mosolygott.-Igy igaz…Bella.A jegyesem voltál de feláldoztad magad azon a napon és az áldozatod révén visszakaptam a szárnyaimat.Sosem fogom tudni azt meghálálni neked.Akkor még nem tudtam hogy te vagy a Neprhan.Szerettelek teljes szívemből.De mivel csak szimpla bukott angyal voltam igy nem tudtalak az őrök ellen megvédeni….-akkor igaz volt az a rémálom.Jézusom.ez durva.-Szóval akkor te meg én?....és te még most is?-felém fordította a fejét.istenem az az ártatlan gyermektekintet!-Igen…de csak ha te is…mármint részemről ez akkor sem fog változni semmit.-Én még mindig szeretlek hogyha erre akarsz kilyukadni.-mondtam mosolyogva,és abban a pillanatban kaptam meg életem legszenvedélyesebb és leglágyabb csókját amit csak elképzelhettem.-Wow!Látom ez megy.-mondtam levegő után kapkodva mire elnevette magát.

-Nemsokára odaérünk…a klán már biztos vár rád.-mondta David lehúzva engem a rózsaszín fellegekből.-Klán?Milyen klán?-kérdeztem döbbenten.-Sangta Amore klán,aminek az lesz a feladata hogy egy kicsit kiképezzen,vagyis inkább felszínre hozza az erőidet.-őőőő ja biztos.-Jah,és ha odértünk csak egy tanács.Alice el ne is törődj.Roppant féltékeny és önző kis vámpír…-Na álljunk meg egy szóra!Vámpír?-Aha.Abban a klánban a másik világ szinte összes teremtménye megtalálhato….na jo azért nem.Csak 3 an vannak a klánban.A vezér:Anastasia.Ő egy tünde.3 vagy 4 ezer éves.És rajta kívül an még Alice:23 éves.Vámpír.Iszonyat bunkó szóval ne is törődj vele.És van még Clark.321 éves.Vérfarkas.Mondanom sem kell milyen rosszban vannak Alice el.Ráadásul Alice egy ijfu csitri.-de jó hogy ezt igy közli velem.komolyan mondom teljesen felfordul az életem.-Ö oké.-mondtam feldolgozva az információkat,mikor hirtelen megálltunk.-És itt is vagyunk milady.-mondta david majd kiszállt az autobol,átjött az én oldalamra és kinyitotta nekem is.-Oh micsoda lovag.-mondtam mosolyogva majd belekaroltam és az épületre tekintettem.Egy hatalmas kastély volt.Olyan gothikus ugyhogy szimpi.

-Üdvözletem az ifju párnak!-hallottam egy hangot,majd mikor magam elé néztem egy vénasszony bámult rám.Ugy megijedtem hogy megugrodtam és seggreestem.basszaneg de kemén a föld.idiótán felnétem rá majd elmosolyodtam.-Hehh…üdvözletem!- -.-’tiszta ciki…..-Ez mekkora egy balfék!El sem hiszem hogy ő a nephran!-hallottam egy vékony sikításhoz hasonlító hangot.Feltápászkodtam a földről és megláttam egy kábé velem egy idősnek kinéző hosszú fekete haju vörös szemű és fehér bőrű lányt.Gondolom ő lenne Alice.De kicseszek a kis drágával…-Na mi baj?Csak nem féltékeny vagy?-kérdeztem gúnyosan mire egy gyilkos tekintettel végigmért majd eltűnt.Az idős hölgy elmosolyodott.-Na ez szép volt.Nem sokan mernek visszaszólni Alice nek.-mondta mosolyogva.Ekkor futott be egy hatalmas farkas…basszus nagyobb mint David pedig David a maga 192cm vel se mondhatja magát kicsinek.-Á szasz Clark!-vakarta meg David a farkas fejét,mire oldalba bökte és visszaváltozott emberi alakba.Wow.remélem nem pirultam el nagon mert egy izmos félmesztelen pasi állt előttem.Szőke haj,zöld szeem….istenkém.elájulok.

-Szóval te lennél Isabella.-mondta majd megfogta a kezem és ugymond kézcsókot adott.-Inkább csak Bella.Az Isabella az öregít.-mondtam mosolyogva mire elnevették magukat.

Talán nem is lesz itt olyan rossz mint amilyennek képzeltem!^.^

És folytatáás^-^

3.fejezet

Miután picit megnyugtattam magam azzal a nevetséges gondolattal hogy nem rólam beszélt,bementem a szobába,elvettem a slusszkulcsot az asztalról és mosolyogva David felé fordultam.-Na?Indulhatunk?-kérdeztem nagy lazán,és lazaságomra egy lehengerlő mosoly volt a válasz.-Persze.-mondta David,majd lementünk az autómhoz,és beszálltunk.-Akkor Justinhoz vigyelek?-kérdeztem aránylag kedves hangon,de az agyam folyamatosan a telefonbeszélgetésen zakatolt.-Igen ha megtennéd.Ott áll az autóm.-mondta miközben becsatolta a biztonsági övet.-Oké.-modtam halkan majd beindítottam a motort,és kigurultam az utcára.Egész úton egy árva szót sem szóltunk egymáshoz.Nekem azon kattogott az agyam hogy mikor akar megölni egy olyan srác akit aligha két napja ismerek.Justin háza előtt 5 sarokkal David törte meg a csendet.-Bella…nem vagyok neked ismerős?-kérdezte David halk,de ugyanakkor megbabonázó hangon.Ismerős?Öcsém ki vagy te valami Uri Geller utánzat?Vagy időutazó?végülis erőteljesen megráztam a fejem.-Nem.Hidd el téged nem felejtenélek el.-mondtam kicsit mosolygós hangon,ami neki is feltűnt.Nem fordult felém de ő is elmosolyodott.Hmm.Érdekes egy srác.Idő közben megérkeztünk Justinhoz,és David kiszállt.-Köszi a fuvart….Bella.-basszus!Mindig úgy mondja ki a nevem,mintha egy törékeny kristályt tartana a kezében,és ha leejti a kristál darabokra törik,és többé nem lehet összeszedni.-Nincs mit!Na szia!-mondtam mosolyogva majd amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a helyszínt.

-Bella!Nem fogod elhinni mi történt!-kiabált örömmel telített hangon Miley a telefonba.-Oké Mice nyugi!Mond el mivan.-mondtam unott hangon,mert szó mi szó nem akartam egy ideig bárhova is elmenni.-Meghívtak minket a 2010 es Animeconra mint zenekar!-ordította Miley,nekem pedig szabályosan 20 centire el kellett tartanom a mobilomat nehogy beszakadjon a dobhártyám.De azért örültem a hírnek mert nagyon szeretem a japán kultúrát, de főleg az Anime ket,és a Mangakat.-Ez szupi Miley!Lara nak szóltál már?-kérdeztem immáron ujjongva mire Miley leüvöltötte a hajamat is a helyéről.-Persze hogy szóltam neki!Hülyének nézel?-elnevettem magam-Most őszintén válaszoljak?-Kac kac kac-hallottam a kagló túloldaláról a”szellemes választ”….egy biztos…ez most jól jön egy kis higgadáshoz.-És mikor van a con?-kérdeztem kiváncsian.-Holnap!-mmi,?!!!Apicsába!El kell mennem ruhát venni…vagy elcsúszhatok Miz’hez is.Ezaz!Királ vag Bella!-Őőő Miley remélem van ruhátok holnapra.-mondtam kicsit cinikus hangsúllyal de ugyfest elértem a célomat mer Mice lefagyott a kagyló túloldalán.-Hehe….basszus Bella imádlak!Elfelejtettem de a legszarabb hogy fingom sincs mit vegyek fel.-sóhajtottam egy nagyot.nem hiszem el hogy ilyen sügér legyen valaki.-Miley hívd fel Larat és 30 percen belül legyetek nálam.-Ok.Bell’s király vagy!-ediig is tudtam.-Tudom.De tempózzatok!-mondtam majd leraktam a telefont és mint egy félőrült száguldtam is hazafelé.

Nem telt el 30 perc sem a csajok odaértek hozzám.-Wow megdöntöttétek a rekordotokat!-nevettem el magam mikor megláttam milyen csapzottan érkezett meg a két lány.-Nagyon vicces Bella!Engem épp a tükör elől rángatott el.-ingatta a fejét Lara és ekkor vettem észre hogy félrerúzsozta magát,ami ujjabb indokot adott egy röhögőgörcsömnek.-Na jólvan gyertek fel a szobámba.Mákotok van hogy én hozzátok képest felnőttként viselkedek.-mondtam egy kicsit felvágósan mire Lara elmosolyodott.-Nem Bella azért hálálkodhatunk neked mert divatbuzi vagy!Vagyis inkább loli buzi.-mondta kuncogva Lara mire kapott tőlem egy jól irányzott tockost.-Először is….nemcsak lolitaruhákból van nálam dögivel,hanem rendes göncökből is.Amúgymeg nemmuszály ruhát adnom nektek.-mondtam kicsit durcásan mire Lara megadóan felemelte a kezét.-Oké oké!Csak szedjük össze a ruházatot,aztán menjünk haza mert nekem még valami sminket is ki kell találnom hozzá.-elmosolyodtam majd bementünk a szobámba.nem volt valami nag cucc.egy vízágy,egy hatalmas ablak ami előtt van egy ülőpárkány ami persze alvásra van kitalálva ha valaki éjszaka a csillagokban gyönyörködve akar elaludni annak pont megfelel.-Na akkor ki milyen akar lenni?-kérdeztem de láthatólag nem esett le nekik.-.-”~anyám….-Milyen stílusú lolita ruhát akartok felvenni csesszétek meg.-mondtam cinikus hangon elnyújtva.Jól sikeredhetett az alakítás mert elnevették magukat.-Oké látom nem vagytok használhatók ugyhogy amiket most rátok fogok adni az egy kis vegyítés lesz de nyugi….bombák lesztek.-kacsintottam majd eltüntem a garderobban.

Kb 45 perc alatt állítottam össze a kollekciót.Rajtam rózsaszín,Lara-n lila,Miley-n pedig ruha volt.A fazon egyforma volt.Szóval egy Sailor Moon és Pretty Cure keveréke volt.Nagyon illett arra hogy egy animeconon fogunk fellépni.-Wow bella ez király!-mondta miley mikor meglátta a ruháját.elmosolyodtam.-Jól áll.-mondta Lara.—Köszi.-mondtam mosolyogva.-A sminketeket lehetőleg ehhez igazítsátok.Mármint a ruhátokhoz.-Oké bella nem vagyunk hülyék.-mondta miley és laraval kézenfogva elhagyták a szobám és a házat.Amint ők elmentek visszamentem a szobába és felvettem a fellépésre szánt ruhát.El kell ismernem jó munkát végeztem mert tényleg észbontóan állt rajtam.És még feltettem hozzá egy pillangószárnyat,amivel úgy néztem ki mint egy tündér.*-*wow.-Jól néz ki kisasszony.-hallottam anyám hangját az ajtóból.-Á szia!Többiek?-Az öcséd Play Station- özik apád meg focimeccset néz.És te?Hova készülsz?-na igen.anyám kérdései elől nem lehet elbujni.Holnap felkértek minket a csajokkal hogy az animecon non énekeljünk.-Á értem.Akkor sok szerencsét.10 perc és vacsi.Majd gyere.-Ok!-mondtam majd elkezdtem visszaöltözni.Gyorsan megvacsiztunk és elmentem aludni.

Másnap reggel korán keltem.Hamar a helyszínre értem.Szerencsére már ismert voltam conos körökben hiszen évek óta járok conra.-Bella!-hallottam Miley és Lara hangját a hátam mögül.Már őkis be voltak öltözve.-Hé ti hárman!Még nem kezdődött el a cosplay!-halottam egy bályos férfihangot,amit már nagyon is ismertem.-Daniel!Istenem de rég találkoztunk!-és még mindig ugy mosolyog mint régen.istenem egy szőke angyal….-Bella!Annyira örülök hogy elfogadtátok a meghívást!-mondta miközben átölelt.atyám.tuti full elvörösödtem.-Igazán nincs mit.Végülis hamár anime openingeket éneklek kijár ennyi.-mosolyogtam mire kaptam egy puszit az arcomra. igaz hogy mindjárt elolvadok.de az már a mult ami köztünk volt.és szerintem ezt ő is tudja.-És kik azok az elbűvölő hölgyek ott?-kérdezte a lányok felé bökve.Vagyis inkább Lara felé bökve.-Ja ők a bandatagok.Lara és Miley.-mondtam majd a két lány egyszerre hajolt meg.Oldalba böktem Danielt.-Hé!Ne is álmodj róla!-mondtam nevetve mire megadóan felmelte a kezét.-Nem is gondoltam semmire.-ránézett az órájára majd kétségbeesve rámpillantott.-Mivan? Mi a baj?-kérdeztem aggodalmasan.-Basszus 5 perc és a színpadon kéne állnotok!Futi futi!-mondta majd elkezdett minket a karunknál fogva huzni maga után.-Hé és a hangszerek?-kérdeztem de közbevágott.-Azok a srácok ott már viszik és szerelik is össze őket!-mondta vigyorogva.

Egy szempillantás alatt átöltöztünk és mentünk a színpad felé.Olyan jó érzés volt hallgatni hogy a több ezres közönség a mi bandánk nevét kiabálja.Mikor kiálltam a mikrofonomhoz és szétnéztem a közönségen egyszerűen felpezsdült a vérem.-Na akartok egy őrületeset bulizni?!-őrjöngenek.wáááá.imádom ezt az érzést!-Akkor jó!Na és melyik számmal kezdjük?-soul eater paper moon?király!ezek szerint jó munkát végeztem^^.-Hát akkor menjen a buli!-belekezdtem a számba.őrjöngenek.és velem énekelnek.egyszerűen imádom ezt a fajta közönséget.!végzek a számmal még 5 másodperc…és4…3…2…1…-Wow!!!Imádlak titekeeeet!Az utolsó számunk következik mert Miyavi is várja már a fellépést.Irtam egy dalt,és arra gondoltam hogy ezt éneklem nektek.Na mit szóltok?-remélem bejön.és igeee.ismét tombolnak.Lara és Miley felé biccentettem.-Oké skacok aki a pasijával van az most erősen kapaszkodjon bele mert ez a dal sziettépő lesz!A címe Just Be Friends!Vagyis Csak Barátok!És egy két há!-énekelni kezdtem.ez a dal mindennél kedvesebb a számomra.Nemcsak azért mert én írtam hanem azért mert még akkor irtam amikor Daniellel úgy döntöttünk hogy maradjunk csak barátok.a dal utolsó aktusainál a közönségre néztem.csupa vegyes érzelem tárult elém.voltak akik könnyes szemmel álltak.voltak párok akik olyan szorosan kapaszkodtam egymásba hogy öröm volt nézni,és voltak velem együtt éneklő emberek is,akik nem tudták ugyan a szöveget,de próbáltak bekapcsolódni.mikor végeztem a dallal egy akkora őrjőngő taps és siítóvihart kapott a banda hogy könnybe lábadt a szemem.

Mikor lementem a színpadról Daniel tárt karjával találtam szembe magam.Nagyon meglepődtem de valami érthetetlen okból átöleltem.-Köszönöm ezt a csodás koncertet.-Nagyon szívesen!-istenem.ezt nem lenne szabad.elengedem…-Mennem kell Daniel gome!-hajoltam meg de Daniel a kezembe nyomott egy papírcetlit,elköszönt és eltűnt a tömegben.Kinyitottam a fecnit.Ez állt rajta:

Hívj fel! 06-70-448-666

Elmosolyodtam.Majd elindultam haza.Egy örökkévalóságnak tűnt mire Szolnok ra értem.Befordultam az utcánkba de mikor a házamhoz értem meghűlt bennem a vér.

A HÁZUNK LÁNGOLT!