És folytatáás^-^

3.fejezet

Miután picit megnyugtattam magam azzal a nevetséges gondolattal hogy nem rólam beszélt,bementem a szobába,elvettem a slusszkulcsot az asztalról és mosolyogva David felé fordultam.-Na?Indulhatunk?-kérdeztem nagy lazán,és lazaságomra egy lehengerlő mosoly volt a válasz.-Persze.-mondta David,majd lementünk az autómhoz,és beszálltunk.-Akkor Justinhoz vigyelek?-kérdeztem aránylag kedves hangon,de az agyam folyamatosan a telefonbeszélgetésen zakatolt.-Igen ha megtennéd.Ott áll az autóm.-mondta miközben becsatolta a biztonsági övet.-Oké.-modtam halkan majd beindítottam a motort,és kigurultam az utcára.Egész úton egy árva szót sem szóltunk egymáshoz.Nekem azon kattogott az agyam hogy mikor akar megölni egy olyan srác akit aligha két napja ismerek.Justin háza előtt 5 sarokkal David törte meg a csendet.-Bella…nem vagyok neked ismerős?-kérdezte David halk,de ugyanakkor megbabonázó hangon.Ismerős?Öcsém ki vagy te valami Uri Geller utánzat?Vagy időutazó?végülis erőteljesen megráztam a fejem.-Nem.Hidd el téged nem felejtenélek el.-mondtam kicsit mosolygós hangon,ami neki is feltűnt.Nem fordult felém de ő is elmosolyodott.Hmm.Érdekes egy srác.Idő közben megérkeztünk Justinhoz,és David kiszállt.-Köszi a fuvart….Bella.-basszus!Mindig úgy mondja ki a nevem,mintha egy törékeny kristályt tartana a kezében,és ha leejti a kristál darabokra törik,és többé nem lehet összeszedni.-Nincs mit!Na szia!-mondtam mosolyogva majd amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a helyszínt.

-Bella!Nem fogod elhinni mi történt!-kiabált örömmel telített hangon Miley a telefonba.-Oké Mice nyugi!Mond el mivan.-mondtam unott hangon,mert szó mi szó nem akartam egy ideig bárhova is elmenni.-Meghívtak minket a 2010 es Animeconra mint zenekar!-ordította Miley,nekem pedig szabályosan 20 centire el kellett tartanom a mobilomat nehogy beszakadjon a dobhártyám.De azért örültem a hírnek mert nagyon szeretem a japán kultúrát, de főleg az Anime ket,és a Mangakat.-Ez szupi Miley!Lara nak szóltál már?-kérdeztem immáron ujjongva mire Miley leüvöltötte a hajamat is a helyéről.-Persze hogy szóltam neki!Hülyének nézel?-elnevettem magam-Most őszintén válaszoljak?-Kac kac kac-hallottam a kagló túloldaláról a”szellemes választ”….egy biztos…ez most jól jön egy kis higgadáshoz.-És mikor van a con?-kérdeztem kiváncsian.-Holnap!-mmi,?!!!Apicsába!El kell mennem ruhát venni…vagy elcsúszhatok Miz’hez is.Ezaz!Királ vag Bella!-Őőő Miley remélem van ruhátok holnapra.-mondtam kicsit cinikus hangsúllyal de ugyfest elértem a célomat mer Mice lefagyott a kagyló túloldalán.-Hehe….basszus Bella imádlak!Elfelejtettem de a legszarabb hogy fingom sincs mit vegyek fel.-sóhajtottam egy nagyot.nem hiszem el hogy ilyen sügér legyen valaki.-Miley hívd fel Larat és 30 percen belül legyetek nálam.-Ok.Bell’s király vagy!-ediig is tudtam.-Tudom.De tempózzatok!-mondtam majd leraktam a telefont és mint egy félőrült száguldtam is hazafelé.

Nem telt el 30 perc sem a csajok odaértek hozzám.-Wow megdöntöttétek a rekordotokat!-nevettem el magam mikor megláttam milyen csapzottan érkezett meg a két lány.-Nagyon vicces Bella!Engem épp a tükör elől rángatott el.-ingatta a fejét Lara és ekkor vettem észre hogy félrerúzsozta magát,ami ujjabb indokot adott egy röhögőgörcsömnek.-Na jólvan gyertek fel a szobámba.Mákotok van hogy én hozzátok képest felnőttként viselkedek.-mondtam egy kicsit felvágósan mire Lara elmosolyodott.-Nem Bella azért hálálkodhatunk neked mert divatbuzi vagy!Vagyis inkább loli buzi.-mondta kuncogva Lara mire kapott tőlem egy jól irányzott tockost.-Először is….nemcsak lolitaruhákból van nálam dögivel,hanem rendes göncökből is.Amúgymeg nemmuszály ruhát adnom nektek.-mondtam kicsit durcásan mire Lara megadóan felemelte a kezét.-Oké oké!Csak szedjük össze a ruházatot,aztán menjünk haza mert nekem még valami sminket is ki kell találnom hozzá.-elmosolyodtam majd bementünk a szobámba.nem volt valami nag cucc.egy vízágy,egy hatalmas ablak ami előtt van egy ülőpárkány ami persze alvásra van kitalálva ha valaki éjszaka a csillagokban gyönyörködve akar elaludni annak pont megfelel.-Na akkor ki milyen akar lenni?-kérdeztem de láthatólag nem esett le nekik.-.-”~anyám….-Milyen stílusú lolita ruhát akartok felvenni csesszétek meg.-mondtam cinikus hangon elnyújtva.Jól sikeredhetett az alakítás mert elnevették magukat.-Oké látom nem vagytok használhatók ugyhogy amiket most rátok fogok adni az egy kis vegyítés lesz de nyugi….bombák lesztek.-kacsintottam majd eltüntem a garderobban.

Kb 45 perc alatt állítottam össze a kollekciót.Rajtam rózsaszín,Lara-n lila,Miley-n pedig ruha volt.A fazon egyforma volt.Szóval egy Sailor Moon és Pretty Cure keveréke volt.Nagyon illett arra hogy egy animeconon fogunk fellépni.-Wow bella ez király!-mondta miley mikor meglátta a ruháját.elmosolyodtam.-Jól áll.-mondta Lara.—Köszi.-mondtam mosolyogva.-A sminketeket lehetőleg ehhez igazítsátok.Mármint a ruhátokhoz.-Oké bella nem vagyunk hülyék.-mondta miley és laraval kézenfogva elhagyták a szobám és a házat.Amint ők elmentek visszamentem a szobába és felvettem a fellépésre szánt ruhát.El kell ismernem jó munkát végeztem mert tényleg észbontóan állt rajtam.És még feltettem hozzá egy pillangószárnyat,amivel úgy néztem ki mint egy tündér.*-*wow.-Jól néz ki kisasszony.-hallottam anyám hangját az ajtóból.-Á szia!Többiek?-Az öcséd Play Station- özik apád meg focimeccset néz.És te?Hova készülsz?-na igen.anyám kérdései elől nem lehet elbujni.Holnap felkértek minket a csajokkal hogy az animecon non énekeljünk.-Á értem.Akkor sok szerencsét.10 perc és vacsi.Majd gyere.-Ok!-mondtam majd elkezdtem visszaöltözni.Gyorsan megvacsiztunk és elmentem aludni.

Másnap reggel korán keltem.Hamar a helyszínre értem.Szerencsére már ismert voltam conos körökben hiszen évek óta járok conra.-Bella!-hallottam Miley és Lara hangját a hátam mögül.Már őkis be voltak öltözve.-Hé ti hárman!Még nem kezdődött el a cosplay!-halottam egy bályos férfihangot,amit már nagyon is ismertem.-Daniel!Istenem de rég találkoztunk!-és még mindig ugy mosolyog mint régen.istenem egy szőke angyal….-Bella!Annyira örülök hogy elfogadtátok a meghívást!-mondta miközben átölelt.atyám.tuti full elvörösödtem.-Igazán nincs mit.Végülis hamár anime openingeket éneklek kijár ennyi.-mosolyogtam mire kaptam egy puszit az arcomra. igaz hogy mindjárt elolvadok.de az már a mult ami köztünk volt.és szerintem ezt ő is tudja.-És kik azok az elbűvölő hölgyek ott?-kérdezte a lányok felé bökve.Vagyis inkább Lara felé bökve.-Ja ők a bandatagok.Lara és Miley.-mondtam majd a két lány egyszerre hajolt meg.Oldalba böktem Danielt.-Hé!Ne is álmodj róla!-mondtam nevetve mire megadóan felmelte a kezét.-Nem is gondoltam semmire.-ránézett az órájára majd kétségbeesve rámpillantott.-Mivan? Mi a baj?-kérdeztem aggodalmasan.-Basszus 5 perc és a színpadon kéne állnotok!Futi futi!-mondta majd elkezdett minket a karunknál fogva huzni maga után.-Hé és a hangszerek?-kérdeztem de közbevágott.-Azok a srácok ott már viszik és szerelik is össze őket!-mondta vigyorogva.

Egy szempillantás alatt átöltöztünk és mentünk a színpad felé.Olyan jó érzés volt hallgatni hogy a több ezres közönség a mi bandánk nevét kiabálja.Mikor kiálltam a mikrofonomhoz és szétnéztem a közönségen egyszerűen felpezsdült a vérem.-Na akartok egy őrületeset bulizni?!-őrjöngenek.wáááá.imádom ezt az érzést!-Akkor jó!Na és melyik számmal kezdjük?-soul eater paper moon?király!ezek szerint jó munkát végeztem^^.-Hát akkor menjen a buli!-belekezdtem a számba.őrjöngenek.és velem énekelnek.egyszerűen imádom ezt a fajta közönséget.!végzek a számmal még 5 másodperc…és4…3…2…1…-Wow!!!Imádlak titekeeeet!Az utolsó számunk következik mert Miyavi is várja már a fellépést.Irtam egy dalt,és arra gondoltam hogy ezt éneklem nektek.Na mit szóltok?-remélem bejön.és igeee.ismét tombolnak.Lara és Miley felé biccentettem.-Oké skacok aki a pasijával van az most erősen kapaszkodjon bele mert ez a dal sziettépő lesz!A címe Just Be Friends!Vagyis Csak Barátok!És egy két há!-énekelni kezdtem.ez a dal mindennél kedvesebb a számomra.Nemcsak azért mert én írtam hanem azért mert még akkor irtam amikor Daniellel úgy döntöttünk hogy maradjunk csak barátok.a dal utolsó aktusainál a közönségre néztem.csupa vegyes érzelem tárult elém.voltak akik könnyes szemmel álltak.voltak párok akik olyan szorosan kapaszkodtam egymásba hogy öröm volt nézni,és voltak velem együtt éneklő emberek is,akik nem tudták ugyan a szöveget,de próbáltak bekapcsolódni.mikor végeztem a dallal egy akkora őrjőngő taps és siítóvihart kapott a banda hogy könnybe lábadt a szemem.

Mikor lementem a színpadról Daniel tárt karjával találtam szembe magam.Nagyon meglepődtem de valami érthetetlen okból átöleltem.-Köszönöm ezt a csodás koncertet.-Nagyon szívesen!-istenem.ezt nem lenne szabad.elengedem…-Mennem kell Daniel gome!-hajoltam meg de Daniel a kezembe nyomott egy papírcetlit,elköszönt és eltűnt a tömegben.Kinyitottam a fecnit.Ez állt rajta:

Hívj fel! 06-70-448-666

Elmosolyodtam.Majd elindultam haza.Egy örökkévalóságnak tűnt mire Szolnok ra értem.Befordultam az utcánkba de mikor a házamhoz értem meghűlt bennem a vér.

A HÁZUNK LÁNGOLT!